Gestalt terápiás szemlélet

A pszichológia Gestalt terápiás szemléletének alapvetése megegyezik az asztrológia holisztikus megközelítésével. Az ember egészlegességéből indul ki, a test-lélek-szellem hármasát, egymástól elválaszthatatlan és így egymásra ható szerveződésnek, szervezetnek tekinti. Ezzel jelentősen túlmutat az orvostudomány által csak néhány testi betegség esetében elismert pszichoszomatikus jelzőn, mely szerint a lelki működés zavarai kapcsolatban vannak egyes betegségek kialakulásával.

„A Gestalt megközelítés a testi és lelki betegségekre rendszer-zavarként tekint. Úgy gondolkodik, hogy az ember a környezetével és a saját testi-lelki folyamataival közös egységet képező rendszer, amely önmagát működteti. Az egész több mint a részek összegeHa probléma van, - a rendszer működésében zavar támad - ezt nem a terapeuta javítja meg, csupán segít láttatni a zavar, az elakadás pontjait, és segít "szerszámot" találni a zavar elhárításához a személynek saját erőforrásai segítségével. …noha az ember részfolyamatokból tevődik össze, az egész organizmus több mint a részek összege. (Az egérmutatót a kép fölé mozgatva megláthatjuk, hogy más szerveződéseknél is érvényes ez az állítás.) Az ember egy olyan "holisztikus egység", amely az "egész" törvényei szerint működteti és fejleszti önmagát. Ebből következően csupán a részek feltérképezésével soha nem érthetjük meg az "egész" működését. A holisztikus nézőpont szerint probléma esetén nem holmi "meghibásodott részt" kell keresnünk, hanem mindig az egész rendszert kell szem előtt tartanunk, ha a rendszer egészséges működését akarjuk elősegíteni.„ /V.Komlósi Annamária/

A test-lélek-szellem egészlegességéből következik, hogy testi tüneteink, érzéseink és gondolataink között szoros összefüggés, összetartozás és hasonlóság van. Az egészségesen működő emberben ezek megfelelnek egymásnak és jeleik minden szinten azonosak. Ha valaki dühöt érez, ezzel együtt gondolhatja például, hogy leüti a másikat, miközben az arca kivörösödik, a pulzusa felgyorsul, izmai megfeszülhetnek. Így kerek egész, mind a három szinten megjelenik ugyanaz az energia. Néha viszont valamelyik szinten eltérő, a többi szintnek ellentmondó jelenséggel találkozunk. Időnként mást üzen a testünk, mint amit mondunk vagy érzünk. Például XY azt mondja, hogy nem zavarja a munkatársa viselkedése, még mosolyog is, de közben kivörösödik az arca, vagy ökölbe szorul a keze, esetleg egyik kezével megfogja saját csuklóját. A vörös arc, az ökölbe szoruló kéz, az önmagukat lefogó karok indulatról, dühről üzennek, aminek talán nincs is tudatában az illető, de a teste megmutatja.
A Gestalt módszer segítségével rá lehet mutatni, tudatosítani lehet ezeket az eltérő üzeneteket, ezt követi kiigazításuk, egységbe hozásuk. Ezzel együtt feltárulnak azok a szükségletek, melyek kielégítése elmaradt, így befejezetlen ügyként a szervezet rendszerében zavart keltenek. A szükségletek feltárása és elfogadása után következhet a kielégítés módjának megkeresése, egy olyan mód, mely mind azt egyén, mind a környezet számára komfortos.

A Gestalt terápia alapítója Fritz Perls (1893-1970) analitikus pszichológusként, Freud követőjeként indult, majd szakított az ortodox analitikus megközelítéssel és saját útját kezdte járni.
Elege lett az értelmezésekből, a diagnózisokból, a múltbeli okok kereséséből. A nyilvánvaló érdekelte. Mi az, ami megjelenik, itt és most?

Azokkal a tényekkel dolgozott, amit a kliens mutatott. Mindhárom szintet (gondolat-érzés-tett) folyamatosan pásztázta és Gestalt fókuszrámutatott, amikor eltérést észlelt, ezzel feltárva az esetleges elakadásokat, zavarokat az egészlegességben. A feltárást követően a kliens maga is észreveszi, tudatosíthatja, milyen érzés átélését szakítja meg, milyen cselekvést állít meg, milyen gondolat az, amit elutasít.
Számos kiváló technikát dolgozott ki, amelyek segítségével felismerhetjük, hol és hogyan bomlik fel összetartozó folyamataink egysége.
Nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy a páciens éppen mit érzékel az őt körülvevő környezetből. Mi az ami feltűnik neki és az hogyan mozgatja meg, mit idéz elő benne?
A Gestalt szerint mindig van egy uralkodó szükségletünk, melyet a szervezet ki akar elégíteni. Persze, lehet hogy nem tudunk róla, ilyenkor viszont újra és újra egy adott dologra figyelünk fel a minket ért hatások közül. Ennek tudatosítása segít megtalálni, hogy mi az ami hiányzik, mi az, amit nem fejeztünk be.
Perls meg volt győződve arról, hogy a tudatosság növelése önmagában is értékes terápiás eredményekhez vezethet.
Három kérdés használata is elegendő a sikerekhez:
1. Mit csinál most? 2. Mit érez? 3. Mit akar?
Ezek a kérdések egészségesen támogató jellegűek. Ez azt jelenti, hogy a páciens csak annyira tud rájuk válaszolni, amennyire saját tudatossága lehetővé teszi. Ám ezzel egyidejűleg segítenek abban, hogy tudatosabbá váljon. A kérdések nyomán megérzi saját magát, érzéseit, vágyait, igazi énjét. Ezek a mindannyiunkban meglévő erőforrások csak annyira tudnak az életünkben segíteni bennünket, amennyire tudunk róluk, tudatosak vagyunk rájuk. A kérdések nyomán felismert énrészeink, saját erőforrásaink, belső építőköveink az önazonosság erejét adják, így már tudunk magunkra támaszkodni, erőt meríteni és az életünket boldogabbá, egészségesebbé tenni.

Perls éles megfigyelőképességével és kérlelhetetlen pontosságával sokszor nagyon rövid idő alatt haladást ért el még súlyos esetekben is.

Részlet Fritz Perls: A Gestalt terápia alapvetése című könyvéből:
A mai ember alacsony hatásfokú életet él. Bár nem szenved jelentősen, mégis keveset tud arról, hogyan kell igazán kreatívan élni, inkább szorongó automatává válik. Világa óriási lehetőségeket kínál számára, amelyekkel gazdagíthatná és élvezhetné az életét, mégis céltalanul lézeng, nem igazán tudja, mit is akar, ezért aztán teljesen képtelen rájönni, hogyan szerezze meg. Sem izgalom, sem lelkesedés nincs az életfelfogásában. Úgy tűnik, mintha sokat tevékenykedne, de arckifejezése arról tanúskodik, hogy kiveszett belőle az igazi érdeklődés az iránt, amit tesz. Általában pókerarcot visel, unatkozik, közönyös vagy ingerült. Fritz Perls - A Gestalt terápia alapvetéseÚgy tűnik, elvesztette minden spontaneitását, minden képességét arra, hogy közvetlenül és kreatívan érezzen és kifejezze önmagát. Ügyesen beszél a gondjairól, de megbirkózni nem tud velük. Jelen tevékenységei unalmas rutinmunkák, amelyeken át kell rágnia magát. Időnként még annak sincs tudatában, amit éppen tesz.
Mindez letaglózó kijelentésnek tűnhet, de eljött az ideje, hogy ilyen letaglózó kijelentést tegyünk. Az utóbbi ötven évben az ember rendkívül sokat fejlődött önmaga megértése terén. Rendkívüli mértékben megnőtt a tudásunk azokról a – mind élettani, mind lélektani – mechanizmusokról, amelyekkel az élet folyamatosan változó nyomásai és feltételei között fenntartjuk magunkat. Viszont ezt a fejlődést nem követte ugyanilyen mértékben az a képességünk, hogy jól érezzük magunkat, hogy tudásunkat a saját érdekünkben használni tudjuk, hogy egyre fokozottabban tudjunk élni és növekedni.
Ha pusztán azért akarjuk megérteni az emberi viselkedést, hogy megértsük, az kellemes intellektuális elfoglaltság, szórakoztató vagy éppen önkínzó időtöltés, de nincs szükségszerűen kapcsolatban az élet napi forgatagával vagy hasznát sem vesszük ott. Ellenkezőleg: sokan csupán racionalizációként használjuk a pszichiátriai szakkifejezéseket és állandósítjuk velük a jelenlegi nem megfelelő viselkedésünket. Boldogtalanságunkat múltbeli élményeinkkel igazoljuk, és kéjelgünk a szerencsétlenségünkben.
Az emberről szóló tudásunkat mentségként használjuk, amikor a többi emberben vagy saját magunkban okozunk kárt. Már nem azt mondjuk, amit a gyerek, hogy „Nem tudom megtenni”, hanem hogy „Nem tudom megtenni, mert... az anyám eltaszított magától gyerekkoromban; mert sosem tudtam megtanulni együtt élni az Ödipusz-komplexusommal; mert túlságosan befelé fordulok.”
Ám a pszichiátriát és a pszichológiát sohasem arra szánták, hogy utólag igazolják velük a folyamatos neurotikus viselkedést, vagyis azt a viselkedést, amely megakadályozza, hogy az ember a lehető legnagyobb mértékben kihasználja a képességeit.

Ezek a tudományok
nem csupán viselkedésmagyarázatokkal szeretnének szolgálni, de segítenek abban is, hogy önmagunkról szerezzünk tudást, elégedettek legyünk saját magunkkal, és megálljunk a magunk lábán.

Ez a könyv az emberi viselkedés egész témájának viszonylag új megközelítésmódját tárja fel – mind tényszerűen, mind lehetőségként. Abban a hitben írtam, hogy az ember élhet teljesebb, gazdagabb életet, mint amilyet legtöbbünk él. Abban a meggyőződésben írtam, hogy az ember még csak el sem kezdte felfedezni a saját magában rejlő energia és lelkesedés lehetőségét.„

A Gestalt módszer azt vizsgálja, hogyan tudja az ember a vele született, benne rejlő képességeket, energiákat, erőforrásokat úgy használni, hogy azzal mind önmaga, mind a környezete számára teljesebb, egészségesebb és boldogabb életet teremtsen.

kapcsolat
A Gestalt néhány alapfogalma:

Gestalt ima:

Én teszem a dolgom, és Te is a tiédet.
Nem azért vagyok ezen a világon,
hogy az elvárásaid szerint éljek,
És te nem azért vagy ezen a világon,
hogy az enyémek szerint élj.
Te te vagy, és én én vagyok,
És ha véletlenül egymásra találunk, az gyönyörű,
Ha nem, akkor azzal nincs mit tenni.

 

Megszakítás: az a működés, amivel megakadályozom azt, hogy az legyek, aki igazán vagyok. Általában a nem kívánt, személyiségünk, énképünk bizonyos részeinek nem tetsző érzéseket, gondolatokat, cselekvéseket szakítjuk meg. Mivel a megszakítást a belső részek közötti ellenállás generálja, a terápia kiemelt hangsúlyt fektet az ellenállások feltárására és a velük való munkára. Ugyanis az ellenállások is a szervezet részei, valamit meg akarnak védeni, fenn akarnak tartani. Ha sikerül az ellenállás motivációját feltárni, megvan az esély az különböző igények és szükségletek egyensúlyának, együttműködésének elérésére.

Belső támasz: az egyén saját, belső erőforrásait jelenti, ezek az érzések, gondolatok, cselekedetek, képességek, melyek lehetővé teszik a mindennapokban történő boldogulást. A terápia egyik feladata a belső erőforrások feltárása, az egyén saját belső támaszainak megtapasztalása annak érdekében, hogy a felmerült problémáinak megoldásában hatékonyan működhessen.

Homeosztázis: az a folyamat, melynek segítségével az élőlény fenntartja egyensúlyát, és így az egészségét, a változó körülmények között. Az a folyamat, ahogy az élőlény kielégíti a szükségleteit. Mivel sok szükségletünk van, bármelyik felboríthatja az egyensúlyt, a homeosztázis folyamatának állandóan működnie kell. A szükségletet nem tudjuk elfojtani, de a kielégüléshez, az egyensúly helyreállításához vezető folyamatot meg tudjuk szakítani. Megakadályozhatjuk magunkat abban, hogy véghezvigyük a megfelelő cselekvést, mely helyreállítaná az egyensúlyt. Ha bizonyos mértékben kudarcot vall a homeosztatikus folyamat és az élőlény és túl hosszú ideig nem tudja kielégíteni szükségleteit és hosszan marad a kiegyensúlyozatlanság állapotában, akkor megbetegszik.

A Gestalt terápiás szemlélet a szervezet működési zavarainak feltárására, a folyamatok elakadásainak megszüntetésére, az egészséges működés helyreállítására, a testi-lelki-szellemi egészség elérésére fókuszál.

Ide kattintva részletesen tájékozódhat a Gestalt Asztrológia Konzultáció különböző típusairól.

Aktuális

Gestalt Asztrológia Tanfolyam Szlovákiában,

Nagymegyeren, 20km-re Győrtől

Minden hónap utolsó vasárnapján

09.30-17.30

Még van lehetőség van csatlakozni a csoprthoz,
asztrológia alapismeretekkel rendelkezők

jelentkezését várom levélben, vagy

telefonon: 0630-95-105-88.
Kiscsoportos intenzív képzés,
sok gyakorlással.

 


 

Oldal nyomtatása, küldése

Facebook

Kulcsszavak a weblapon